2012. március 30-án került megrendezésre nagykorúsítási ünnepségünk. Az esős próbák sem vették el a kedvünket attól az ötlettől, hogy e különleges alkalomra iskolánk parkjában kerüljön sor. A táncot, amelyet Bálint Lídia és Bálint Sándor tanított be, egy hét alatt kellett megtanulnunk és tökéletesítenünk. A táncpróbákat a díszteremben kezdtük, majd amikor már mindenki tudta az alaplépéseket, a táncpróbák színhelye a park lett. Legtöbbször szélben vagy esőben próbáltunk. Pénteken, március 30-án egész délelőtt esett az eső és fújt a szél. Délutánra azonban az eső már elállt. A páros kivonulást követően, a beszédek és a tizenegyedikesek műsora alatt már a nap is előbújt egy-egy kicsit. Mindegyikünknek nagyon tetszett a tizenegyedikesek ötletes, zenés összeállítása, melyet a maturandusz- szalagok átadása követett. Ez idő alatt Bródy és Koncz Zsuzsa közös dala csendült fel. A dal sugallta mindazt, amit a szalag jelképez: a közelgő elválást és azt a tényt, hogy lassan nekünk is a felnőttek között kell helytállnunk. “Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot/Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod/S most itt mondják neked …/Keress magadnak máshol hazát.”
A szalagok átadását követte a táncunk, melynek lejárta után félkör alakban elfoglaltuk helyünket a bejárat előtt, ahol a tizenegyedikesek pezsgővel kínáltak. Aligazgatónk, Andrási Benedek pohárköszöntőjét követően bevonultunk a tornaterembe, ahol éjfélig tartó mulatság várt mindenkit. Köszönjük ezt az emlékezetes maturanduszt Sipos István tanár úrnak, Lukács Éva tanárnőnek és a tizenegyedikes diáktársaknak! A szalag feltűzése után mindenki azt várja tőlünk, hogy felnövünk és érettebbek leszünk. Talán nem mindenikünk felelt meg az elvárásoknak, de megtanultuk tisztelni egymást és egyre jobban érezzük, hogy az elválás vár ránk. Pár év múlva nosztalgikusan fogunk visszagondolni a táncra, a táncpróbákra és aligazgatónk pohárköszöntőjének soraival fogunk visszaemlékezni erre a felejthetetlen egy hétre: „Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,/Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?/De nosztalgikus a nóta,/Mert szétszéledt azóta/Az a szépreményű, jó kis társaság.”
2012. március 30-án került megrendezésre nagykorúsítási ünnepségünk. Az esős próbák sem vették el a kedvünket attól az ötlettől, hogy e különleges alkalomra iskolánk parkjában kerüljön sor.
A táncot, amelyet Bálint Lídia és Bálint Sándor tanított be, egy hét alatt kellett megtanulnunk és tökéletesítenünk. A táncpróbákat a díszteremben kezdtük, majd amikor már mindenki tudta az alaplépéseket, a táncpróbák színhelye a park lett. Legtöbbször szélben vagy esőben próbáltunk. Pénteken, március 30-án egész délelőtt esett az eső és fújt a szél. Délutánra azonban az eső már elállt. A páros kivonulást követően, a beszédek és a tizenegyedikesek műsora alatt már a nap is előbújt egy-egy kicsit. Mindegyikünknek nagyon tetszett a tizenegyedikesek ötletes, zenés összeállítása, melyet a maturandusz- szalagok átadása követett. Ez idő alatt Bródy és Koncz Zsuzsa közös dala csendült fel. A dal sugallta mindazt, amit a szalag jelképez: a közelgő elválást és azt a tényt, hogy lassan nekünk is a felnőttek között kell helytállnunk. “Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot/Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod/S most itt mondják neked …/Keress magadnak máshol hazát.”
A szalagok átadását követte a táncunk, melynek lejárta után félkör alakban elfoglaltuk helyünket a bejárat előtt, ahol a tizenegyedikesek pezsgővel kínáltak. Aligazgatónk, Andrási Benedek pohárköszöntőjét követően bevonultunk a tornaterembe, ahol éjfélig tartó mulatság várt mindenkit. Köszönjük ezt az emlékezetes maturanduszt Sipos István tanár úrnak, Lukács Éva tanárnőnek és a tizenegyedikes diáktársaknak!
A szalag feltûzése után mindenki azt várja tőlünk, hogy felnövünk és érettebbek
Maturandusz
írta: László Anikó, végzõs diák
2012. március 30-án került megrendezésre nagykorúsítási ünnepségünk. Az esős próbák sem vették el a kedvünket attól az ötlettől, hogy e különleges alkalomra iskolánk parkjában kerüljön sor.
A táncot, amelyet Bálint Lídia és Bálint Sándor tanított be, egy hét alatt kellett megtanulnunk és tökéletesítenünk. A táncpróbákat a díszteremben kezdtük, majd amikor már mindenki tudta az alaplépéseket, a táncpróbák színhelye a park lett. Legtöbbször szélben vagy esőben próbáltunk. Pénteken, március 30-án egész délelőtt esett az eső és fújt a szél. Délutánra azonban az eső már elállt. A páros kivonulást követően, a beszédek és a tizenegyedikesek műsora alatt már a nap is előbújt egy-egy kicsit. Mindegyikünknek nagyon tetszett a tizenegyedikesek ötletes, zenés összeállítása, melyet a maturandusz- szalagok átadása követett. Ez idő alatt Bródy és Koncz Zsuzsa közös dala csendült fel. A dal sugallta mindazt, amit a szalag jelképez: a közelgő elválást és azt a tényt, hogy lassan nekünk is a felnőttek között kell helytállnunk. “Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot/Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod/S most itt mondják neked …/Keress magadnak máshol hazát.”
A szalagok átadását követte a táncunk, melynek lejárta után félkör alakban elfoglaltuk helyünket a bejárat előtt, ahol a tizenegyedikesek pezsgővel kínáltak. Aligazgatónk, Andrási Benedek pohárköszöntőjét követően bevonultunk a tornaterembe, ahol éjfélig tartó mulatság várt mindenkit. Köszönjük ezt az emlékezetes maturanduszt Sipos István tanár úrnak, Lukács Éva tanárnőnek és a tizenegyedikes diáktársaknak!
A szalag feltûzése után mindenki azt várja tőlünk, hogy felnövünk és érettebbek leszünk. Talán nem mindenikünk felelt meg az elvárásoknak, de megtanultuk tisztelni egymást és egyre jobban érezzük, hogy az elválás vár ránk. Pár év múlva nosztalgikusan fogunk visszagondolni a táncra, a táncpróbákra és aligazgatónk pohárköszöntőjének soraival fogunk visszaemlékezni erre a felejthetetlen egy hétre: „Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,/Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?/De nosztalgikus a nóta,/Mert szétszéledt azóta/Az a szépreményű, jó kis társaság.”
Maturandusz
írta: László Anikó, végzõs diák
2012. március 30-án került megrendezésre nagykorúsítási ünnepségünk. Az esős próbák sem vették el a kedvünket attól az ötlettől, hogy e különleges alkalomra iskolánk parkjában kerüljön sor.
A táncot, amelyet Bálint Lídia és Bálint Sándor tanított be, egy hét alatt kellett megtanulnunk és tökéletesítenünk. A táncpróbákat a díszteremben kezdtük, majd amikor már mindenki tudta az alaplépéseket, a táncpróbák színhelye a park lett. Legtöbbször szélben vagy esőben próbáltunk. Pénteken, március 30-án egész délelőtt esett az eső és fújt a szél. Délutánra azonban az eső már elállt. A páros kivonulást követően, a beszédek és a tizenegyedikesek műsora alatt már a nap is előbújt egy-egy kicsit. Mindegyikünknek nagyon tetszett a tizenegyedikesek ötletes, zenés összeállítása, melyet a maturandusz- szalagok átadása követett. Ez idő alatt Bródy és Koncz Zsuzsa közös dala csendült fel. A dal sugallta mindazt, amit a szalag jelképez: a közelgő elválást és azt a tényt, hogy lassan nekünk is a felnőttek között kell helytállnunk. “Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot/Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod/S most itt mondják neked …/Keress magadnak máshol hazát.”
A szalagok átadását követte a táncunk, melynek lejárta után félkör alakban elfoglaltuk helyünket a bejárat előtt, ahol a tizenegyedikesek pezsgővel kínáltak. Aligazgatónk, Andrási Benedek pohárköszöntőjét követően bevonultunk a tornaterembe, ahol éjfélig tartó mulatság várt mindenkit. Köszönjük ezt az emlékezetes maturanduszt Sipos István tanár úrnak, Lukács Éva tanárnőnek és a tizenegyedikes diáktársaknak!
A szalag feltûzése után mindenki azt várja tőlünk, hogy felnövünk és érettebbek leszünk. Talán nem mindenikünk felelt meg az elvárásoknak, de megtanultuk tisztelni egymást és egyre jobban érezzük, hogy az elválás vár ránk. Pár év múlva nosztalgikusan fogunk visszagondolni a táncra, a táncpróbákra és aligazgatónk pohárköszöntőjének soraival fogunk visszaemlékezni erre a felejthetetlen egy hétre: „Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,/Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?/De nosztalgikus a nóta,/Mert szétszéledt azóta/Az a szépremé
2012. március 30-án került megrendezésre nagykorúsítási ünnepségünk. Az esős próbák sem vették el a kedvünket attól az ötlettől, hogy e különleges alkalomra iskolánk parkjában kerüljön sor.
A táncot, amelyet Bálint Lídia és Bálint Sándor tanított be, egy hét alatt kellett megtanulnunk és tökéletesítenünk. A táncpróbákat a díszteremben kezdtük, majd amikor már mindenki tudta az alaplépéseket, a táncpróbák színhelye a park lett. Legtöbbször szélben vagy esőben próbáltunk. Pénteken, március 30-án egész délelőtt esett az eső és fújt a szél. Délutánra azonban az eső már elállt. A páros kivonulást követően, a beszédek és a tizenegyedikesek műsora alatt már a nap is előbújt egy-egy kicsit. Mindegyikünknek nagyon tetszett a tizenegyedikesek ötletes, zenés összeállítása, melyet a maturandusz- szalagok átadása követett. Ez idő alatt Bródy és Koncz Zsuzsa közös dala csendült fel. A dal sugallta mindazt, amit a szalag jelképez: a közelgő elválást és azt a tényt, hogy lassan nekünk is a felnőttek között kell helytállnunk. “Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot/Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod/S most itt mondják neked …/Keress magadnak máshol hazát.”
A szalagok átadását követte a táncunk, melynek lejárta után félkör alakban elfoglaltuk helyünket a bejárat előtt, ahol a tizenegyedikesek pezsgővel kínáltak. Aligazgatónk, Andrási Benedek pohárköszöntőjét követően bevonultunk a tornaterembe, ahol éjfélig tartó mulatság várt mindenkit. Köszönjük ezt az emlékezetes maturanduszt Sipos István tanár úrnak, Lukács Éva tanárnőnek és a tizenegyedikes diáktársaknak!
A szalag feltűzése után mindenki azt várja tőlünk, hogy felnövünk és érettebbek leszünk. Talán nem mindenikünk felelt meg az elvárásoknak, de megtanultuk tisztelni egymást és egyre jobban érezzük, hogy az elválás vár ránk. Pár év múlva nosztalgikusan fogunk visszagondolni a táncra, a táncpróbákra és aligazgatónk pohárköszöntőjének soraival fogunk visszaemlékezni erre a felejthetetlen egy hétre: „Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,/Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?/De nosztalgikus a nóta,/Mert szétszéledt azóta/Az a szépreményű, jó kis társaság.”
nyű, jó kis társaság.”
leszünk. Talán nem mindenikünk felelt meg az elvárásoknak, de megtanultuk tisztelni egymást és egyre jobban érezzük, hogy az elválás vár ránk. Pár év múlva nosztalgikusan fogunk visszagondolni a táncra, a táncpróbákra és aligazgatónk pohárköszöntőjének soraival fogunk visszaemlékezni erre a felejthetetlen egy hétre: „Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,/Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?/De nosztalgikus a nóta,/Mert szétszéledt azóta/Az a szépreményű, jó kis társaság.”
László Anikó,
végzõs diák