Petőfi szava sejtelmesen szól a történelem hálójából: Megjött az idő, / Mit látta prófétai lelkem előre, S még több, ami jő, / Mit még ad az Isten, a nemzetek őre… (Petőfi Sándor: Megjött az idő). Minden évben eljön az idő, s a magyar szív ilyentájt öntudatosabban dobog, mint máskor, a székelyruhák sokfélesége hirdeti a régiók közti egységet, s a hajdan ifjún lobogó szívvel megírt Nemzeti Dalra egyformán pattan talpra minden magyar ma pont úgy, mint egykor a Pilvax kávéházban. Ünneplésünk igaz, nem düböröghetett és nem mozgathatta meg iskolánk népes közösségét úgy ahogyan az előző években tette, azonban kicsiny képviseletünk székelyruhás végzős leányaink, igazgatóink és tanárképviselőink jelenlétükkel erősítették meg: a Berde Mózes Unitárius Gimnázium emlékezik! Emlékeztünk az immár hagyománnyá vált istentisztelet előtti koszorúzáson, amikor az egyházközség elöljáróival megkoszorúztuk iskolánk névadójának és a forradalom kiváló személyiségének Berde Mózesnek a szobrát, valamit a legnagyobb székelynek, Orbán Balázsnak a szobrát. Ezt követően részt vettünk az ünnepi istentiszteleten az unitárius templomban, ahol a szószéki szolgálatot dr. Tódor Csaba lelkész végezte. Délben csatlakoztunk a városi megemlékezéshez a turulmadaras „székely szigeten”, ahol a kedvezőtlen időjárás ellenére méltósággal emlékeztünk az elődökre. Az eseményen beszédet mondott Koncz Hunor János Székelykeresztúr város polgármestere, valamint Sándor Krisztina az EMSZ ügyvezető elnöke. Megemlékezésünk zárómozzanataként megkoszorúztuk a főtéren Petőfi Sándor szobrát. Reméljük, hogy jövő ilyenkor már csak rossz emlék lesz ez az áldatlan társadalmi helyzet, amit a járvány okozott és újra teljes közösségben, anyaországi vendégeink társaságában ünnepelhetünk.
Farkas Osrolya és Lakatos Sándor
